Sokan érzik, gondolják úgy, hogy nem elég jók, nem elég szerethetőek, különösen, ha hosszabb időn át nem találták meg a megfelelő párkapcsolatot. Ez a belső bizonytalanság sokszor a gyerekkori élményekből, a neveltetésből vagy akár társadalmi nyomásból fakadhat, amely mélyen belénk ivódik. A folyamatos önkritika és önbizalomhiány pedig könnyen egy olyan ördögi kört eredményezhet, amely nehezíti az új kapcsolatok kialakítását és fenntartását. (Szkálosi Rita írása.)
De vajon mi áll mindennek a hátterében, és hogyan léphetünk ki ebből a végtelennek tűnő körforgásból? Az alábbi írás mélyreható válaszokat kínál ezekre a kérdésekre.
„Én nem vagyok szerethető, senkinek sem kellek!” – ismerősek ezek a belső hang által súgta szavak? Sok nő érzi úgy, hogy valami hiányzik belőle, vagy nem elég jó ahhoz, hogy valaki valóban szeresse és elfogadja őt. Ennek eredményeként minden olyan szürkévé, egyhangúvá válhat, kiüresedhet az élet.
Megélve az égető magány érzését úgy érezheti, mintha teljesen egyedül lenne a világban. Ez a magány érzése eluralkodhat az életén, és negatívan befolyásolhatja mindennapi tevékenységeit, kapcsolatait.
Mi állhat ennek az érzésnek a hátterében? És miért olyan nehéz megszabadulni tőle?
1. Azt gondolhatjuk, hogy ez az érzés csak úgy megjelenik, de valójában gyakran gyerekkorunkban gyökerezik. A családi környezet és a neveltetésünk nagyban befolyásolhatja, hogy felnőttként hogyan látjuk önmagunkat és a szerethetőségünket. Ha gyerekkorodban nem kaptál elég figyelmet, szeretetet vagy elismerést, könnyen kialakulhatott benned az a meggyőződés, hogy nem vagy elég jó, hogy szerethető legyél. Ezek a korai élmények mély nyomot hagyhatnak benned, és ha nem dolgozod fel őket mélyen, tudat alatti szinten is, időről-időre kísérteni fognak.
2. Felnőttkorban is érhetnek olyan tapasztalatok, egy fájdalmas szakítás, egy elutasítás vagy kudarcélmények, ami mély nyomot hagyhat. Ha többször is elutasítást éltél át, könnyen arra a következtetésre juthatsz, hogy veled van a baj, és hogy nem érdemled meg a szeretetet.
3. Az önértékelésünket nagymértékben befolyásolják a társadalmi normák és elvárások. A médiában és a közösségi oldalakon folyamatosan tökéletes kapcsolatokat láthatsz, és ez könnyen azt az érzést keltheti benned, hogy nem vagy elég jó, ha nem tudsz megfelelni ezeknek az ideáloknak. A folyamatos összehasonlítás másokkal csak tovább mélyíti a problémákat. És néha észre sem veszed, hogy ezt teszed, csak azt érzed, hogy már semmi sem jó.
4. Az érzés, hogy nem vagyunk elég szerethetők, gyakran összefügg azzal, hogy hogyan viszonyulunk önmagunkhoz. Ha hajlamos vagy keményen kritizálni magad, ha folyamatosan azt keresed, hogy mi a baj veled, akkor nem csoda, hogy nehéz elhinni, hogy mások szerethetnek téged. Az önkritika és az önbizalomhiány kéz a kézben járnak, és könnyen egy ördögi körbe kerülhetsz, ahol a negatív gondolatok csak tovább erősítik egymást.
Ezek az élmények mélyen a tudatalattiban rögzülnek, és anélkül befolyásolják a mindennapi életedet, hogy tudatosan észrevennéd. Sokszor fel sem tűnik, hogy folyamatosan keresel valami külső megerősítést, hogy szerethető, jó vagy. Vagy épp ellenkezőleg, tudatosan kerülöd a mély érzelmi kapcsolatokat, mert félsz az újabb elutasítástól.
És mi történik, ha mindezek az érzések összeadódnak?
Akkor könnyen kialakulhat az a mélyen gyökerező hit, hogy nem vagy elég jó, szerethető. Ez a hit pedig befolyásolja a viselkedésedet, a döntéseidet és az élethez való hozzáállásodat. Ha ez az érzés hatalmába kerít, akkor tényleg nem hiszed el, hogy valaki igazán szerethet téged, és ez megakadályozhat, hogy nyitott legyél az új kapcsolatokra és élményekre.
És ez nem csak a párkapcsolatra van hatással, hanem az egész életedre is. Hatással van arra, hogyan viszonyulsz a munkádhoz, a barátaidhoz és saját magadhoz is. Kevésbé mersz kockáztatni vagy új dolgokba belevágni. Ez a negatív önkép pedig egy önbeteljesítő jóslattá válhat: mivel nem hiszel abban, hogy szerethető vagy, olyan helyzetekbe kerülsz, amelyek megerősítik számodra ezt az érzést.
Miért van az, hogy egyes emberek könnyebben túllépnek ezeken az érzéseken, míg mások évekig, sőt, akár egy életen át küzdenek velük?
Az egyik kulcs a belső erőforrásokban rejlik. Azok, akik képesek tudatosan feldolgozni a múltbeli sérüléseiket, és megtalálni a saját értéküket, erősebb belső énképük alakul ki. Ez segíti őket a mindennapi életben.
Másrészt fontos felismerni, hogy ezek az érzések nem azonnal és nem is könnyen múlnak el. Ahhoz, hogy ez az érzés megváltozzon, először is fel kell ismerned és elfogadnod annak forrását. Az érzések megváltozása akkor kezdődik, amikor elkezdesz másképp tekinteni önmagadra. Az önmagaddal szembeni elfogadás és kedvesség gyakorlása kulcsfontosságú. Az önértékelés nem változik meg egyik napról a másikra, de fokozatosan erősíthetjük azt.
Amikor mélyebben megérted saját történetedet, és hogy ezek a történetek miként formálták a jelenlegi érzéseidet és viselkedésedet, akkor képes vagy elkezdeni új narratívákat kialakítani. Ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül kell hagynunk a fájdalmas emlékeket, hanem inkább azt, hogy újraértékeljük azokat egy olyan szemszögből, amelyben már nem a múlt áldozata, hanem aktív formálója vagy.
A folyamat során fontos a támogató környezet, amelyben biztonsággal meg tudsz nyílni, és feldolgozni az érzelmeidet, így bátrabban tudsz szembenézni saját magaddal. Ebben jó társad lehet egy olyan szakember, aki támogat téged abban, hogy a benned lévő blokkok, gátak a lehető legszelídebb módon oldódjanak fel, és bizakodva, hittel és reményteljesen tudj tekinteni a jövőben.
Ez az út nem mindig könnyű, de minden lépés, amit önmagadért teszel, közelebb visz ahhoz, hogy felismerd valódi értékeidet és szerethetőségedet. Megérted, és elhiszed, hogy a szerethetőséged nem külső forrásokból, hanem belső erőforrásokból ered. Amint elkezded értékelni és szeretni magad, az élet minden területén pozitív változásokat fogsz megtapasztalni.