A korkülönbség, a kor kérdése igen gyakran felmerül, amikor ismerkedésről, társkeresésről, illetve párkapcsolatról van szó. Komoly szócsaták tudnak kialakulni arról, hogy számít-e bármit is, hány éves a párunk, hány év van köztünk. Szinte mindenki környezetében van egy-egy példa arra, hogy komoly korkülönbség ellenére sikeresen élnek együtt emberek. De ez vajon bizonyíték arra, hogy nem számít a kor?

Ha körbenézünk a környezetünkben, esetleg statisztikákat is böngészünk, azt látjuk, hogy a szerelmen, szereteten alapuló kapcsolatok többségében a társak életkorban közel állnak egymásnak. A nagy számok törvénye alapján, ha valamiből markánsan több van, mint az ellentetjéből, akkor annak oka van. Mégpedig valószínűleg az az ok, hogy az az út nagyobb eséllyel sikeres. Felmerül a kérdés, hogy na, de miért nagyobb az esélyük a sikerre azoknak a párkapcsolatoknak, ahol a társak között nincs nagy korkülönbség?

Van az a mondásunk, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ez egyébként igaz, de csak rövid ideig. Az elején izgalmas a másik teljesen más élete, életmódja, tőlünk távol álló hobbijai, a másik oldalt megmutató gondolkozása. Mindez a korkülönbségre lefordítva: Eleinte tetszetős, hogy a másik nagyobb nyugalommal, bölcsességgel, rálátással, stabilabb egzisztenciával rendelkezik, illetve a másik oldalról meg kicsit visszahozza a fiatalabb korunkat, energiánkat, pörgésünket, naivabb, nyitottabb életszemléletünket. De ahogy haladunk előre a kapcsolatban, s jönnének az úgynevezett „szürke hétköznapok”, úgy jönnek elő az ezzel járó problémák is. Az életeink nehezen összeegyeztethetővé válnak, egyre kevésbé toleráljuk a mienktől merőben eltérő szokásokat, véleményeket, vágyakat, programokat. Kor esetében például a lazább kontra otthonülősebb életmódot, az élettapasztalat híján elkövetett hibákat kontra figyelmeztetéseket a hibalehetőségekre.

Szóval a rózsaszínködös szerelem minden további nélkül kialakulhat különböző korosztályban lévő emberek között is, viszont a kapcsolat élethosszig tartó, sikeres, boldog fenntartására már jóval kisebb az esély. Épp ezért van az, hogy a környezetünkben is kivételekként találunk ilyenekre példákat. Ők lehet, hogy a rózsaszín, majd az utána következő „nem akarom feladni, még küzdök” pár évében járnak még vagy tényleg azon nagyon ritka esetek közé tartoznak, akik ennyi különbség és extra nehézség mellett is megtalálták a normál kapcsolatokban is csak nagyon komoly és állandó munkával megteremthető harmóniát.

Ugyanis a stabil alapokkal rendelkező kapcsolatok „titka” a minél nagyobb hasonlóság. Ez alatt az értékrendet, világnézetet, életcélokat, gondolkozást értjük elsősorban. Azaz ismerkedéskor érdemes arra összpontosítani, hogy a (számunkra) legfontosabb dolgokban minél nagyobb hasonlóságot mutassunk a másikkal. Ha a két ember teljesen más, egymástól távol álló életkorban, életszakaszban jár, akkor az magával hoz egy csomó különbséget is. Nagy valószínűséggel még teljesen másképp látják a világot, annak működését, más a véleményük rengeteg mindenről, másképp akarnak szinte mindent megoldani, de legfőképpen nagyon mások lehetnek még az életcéljaik.

Egyik előtt még ott a házasság reménye, de annak működtetéséről még alig van tapasztalata. A másik már nagy eséllyel túl van több nagy kapcsolaton, váláson is, bölcsebben látja, hogyan lehetne jól csinálni. Vagy épp annyira kiábrándult már, hogy nem tudja, nem akarja a másiknak megadni a házasság lehetőségét. Egyik még a családalapítás előtt áll, a másik már túl van rajta és/vagy korából adódóan nem tud, nem akar már közös családot alapítani. Egyik még önmegvalósít, karriert, vállalkozást épít, ami alatt kevesebb ideje van kikapcsolódni, kettesben töltött programokra fordítani időt, de a szabadidőben is inkább keresi még a nagyobb társaságokat. A másik már nyugodtabb, szívesebben van otthon zajos társaság helyett, már kevésbé pörgetik a karrier és az egzisztencia megteremtésének feladatai, s szívesen utazna, pihenne, élvezné a munkája gyümölcsét, de a fiatalabb nem tud erre ugyanannyi időt és/vagy anyagi forrást szakítani. Ezek persze nagyon általános, leginkább előforduló példák. Sok más korból adódó probléma is adódhat, amit a legelején, a rózsaszín ködbe burkolózva nem látunk, nem akarunk látni.

Tehát a minél nagyobb hasonlósághoz a közel hasonló életkor is hozzájárul, hiszen így nagy eséllyel ugyanakkora élettapasztalattal rendelkezünk, ugyanúgy megtörténtek velünk az adott életkorig jellemző életesemények, amelyek formálták a gondolkozásunk, világnézetünk és amely lehetővé teszi, hogy ugyanaz vagy egymáshoz közel álló életcéljaink legyenek még.