Komoly jelentősége van annak, hogy az ember kapcsolati státusza épp „foglalt” vagy „egyedülálló”. Na, nem azért, mert ez határozná meg az ember értékét, mint azt sokan tévesen gondolják, s aztán még egyszer olyan pocsékul érzik magukat, amiért szinglik. A kapcsolati státusz nagymértékben meghatározza a viselkedésünket, más emberekhez való viszonyulásunkat, programjainkat, jövőbeli terveinket. De amilyen fontos tudni, hogy most épp melyik táborhoz is tartozunk, épp annyira nehéz is megválaszolni, hogy vajon mikortól kapcsolat egy kapcsolat. Honnantól számít annak? Az első csóktól? Az első szextől? Amikor bemutatod a barátoknak, a szüleidnek? Ha kézen fogva sétáltok, ország-világ előtt felvállalva, hogy ti egy pár vagytok?

Van, akinek már a napokon, heteken át tartó chatelés is az. Van, aki az első randitól számolja. Van, aki azt mondja, ha az első ágyjelenet után sem ghostingolják, akkor az már az. S van, akinek még a rendszeres együttlétektől sem az. Valószínűleg az sem mindegy, milyen szándékkal indult az ismerkedés. Ha eleve komolyak voltak az elképzelések, akkor hajlamosabb az ember már az első randit, első csókot a kapcsolat kezdetének tekinteni.

Mi nők talán kicsit romantikusabb beállítottságúak vagyunk. Szívesebben datáljuk a kapcsolatot az első randi vagy az első csók pillanatától. De a döntő tényező egy érzés inkább. Amikor azt érzed, hogy megérkeztél, jó helyen, biztonságban vagy, s már nem érzed szükségét annak, hogy tovább ismerkedj másokkal is. Úgy is mondhatjuk: ha már nincs B-terv.

Amikor magától értetődően egyszerűen belecsúszunk egy olyan kapcsolati állapotba, amikor a másik már része a mindennapi életünknek, onnan nem kivehető, nem tudjuk elképzelni nélküle a továbbiakat és ő is ezt gondolja.

Ha az első pár randi után azt érzed, hogy ha most leállsz vele, többé nem ismerhetsz meg más embereket, akkor inkább állj odébb. Ha azt érzed, nem akarsz mást keresni, akkor vagy jó helyen. Ez az érzés persze ritkán – s az is a jobb, ha nem ez a jellemző – jön el már az első randin. Időt kell neki adni.

Ugyanakkor figyelmeztető jel is lehet, ha valaki az első randin kicsit sem varázsol el. Ha az első találkozó után semmit sem érez az ember, akkor ez nagy valószínűséggel a negyedik után sem fog változni. Fordítva pedig még rosszabb. Találkoztok, neked tetszik, de ő még azért elmegy három másik nővel randira. Mit éreznél? Hogy nem téged keresett. Azért, mert nem téged keresett. A „majd lesz valahogy”, a belenyugvó, „jó lesz ez is”, „majd később kialakul” kapcsolatok ritkán lesznek örök szerelmek. Fogadjuk el, hogy nem minden randiból lesz kapcsolat.

A kapcsolat kimondásában a másik döntő tényező értelemszerűen a kölcsönösség, vagyis hogy a másik fél is úgy gondolja, ti egy pár vagytok. Ehhez pedig – bár néha zavarba ejtő tud lenni –, ezt meg kell beszélni, valahogy szóba kell hozni. Nem biztos, hogy az a legjobb ötlet, ha a facebookos párkapcsolati felkérésre vársz.

A párkapcsolati státusz eme jelzésénél egyébként felmerül még egy kérdés: Kinek kell a felkérést indítania? A nőnek vagy a férfinak? Véleményem szerint úgy illendő, ha a férfi teszi ezt, ahogyan az esküvőn is a férfi az, aki kettejük közül elsőként bátran, a világ elé kiállva kinyilvánítja, hogy ő felelősséget akar vállalni a kapcsolatukért és a nőért. Még akkor is így van ez, ha a nő az, akinek nagyobb szüksége van a biztonságérzetre, s ezért általában a nők azok, akik sürgetőbbnek érzik, hogy tisztázzák a kapcsolatuk mivoltát.

A legszívmelengetőbb, ha a másik mondataiból ez egyértelműen kiderül vagy ha viccesen tudjátok kezelni ezt a zavarba ejtő témát. Kifejezetten jóleső érzés, ha a férfi úgy mutat be valahol, hogy a „barátnőm”, a „párom”. Na, persze, az is zene füleinknek, amikor azt mondja a másik, hogy le is törli magát a társkereső oldalról, hisz már nincs ott keresnivalója. Ilyenkor már csak egy tisztázandó kérdés lehet esetleg: Melyik napot tekintitek a kapcsolatotok indulásának, melyik dátumot ünnepeljétek majd úgy, mint évfordulót?

Egy biztos: Előbb vagy utóbb tisztázni kell, hisz hiába érzed te úgy, hogy „megérkeztél”, a helyeden vagy, ha a másik hozzád képest még a kanyarban sincs. Ha még nem tekint rád teljes értékű párjaként, ha ő még kikacsingat, ha még nem érzi magára érvényesnek a párkapcsolati szabályaitokat, sok kellemetlen meglepetés érhet még.