Amikor a szerelemről beszélünk, s arról, hogy szeretnénk végre végleg megállapodni, jellemzően a nagy Ő és az igazi szavakat használjuk erre. Ahogy a könyveimben is írok erről, szerintem nincs olyan, hogy igazi. Nincs olyan, hogy valahol vár rám egy férfi, aki csak nekem az igazi, neki én vagyok az igazi, mi csak egymásra vártunk, s rajta kívül senki más nem illik úgy hozzám, mint ő. Nem. Olyan van, hogy valakivel – több emberrel is a világon – kellő mértékben hasonlítunk egymásra, hasonló a világszemléletünk, a véleményünk a markánsabb dolgokról, s ugyanazok vagy legalábbis egy irányba mutatóak az életcéljaink.
Ha ilyen emberrel találkozunk, s kapcsolatra lépünk, vele van esélyünk arra, hogy egymás számára igazivá váljunk. De ez is idő és rengeteg közös munka eredménye. Türelem, megértés, alázat, tisztelet, egymásra figyelés, s még megannyi dolog, melyeket először hónapokon, majd éveken át, végül soha meg szűnően teszünk egymásért. S ekkor, csak ekkor kialakulhat köztünk egy olyan kapcsolat, amelyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott. Ha úgy tetszik, igazivá vált.
Még évekkel ezelőtt találkoztam Wass Albert egyik idézetével, amely nálam sokkal szebben fogalmazza meg ugyanezt. Ő két különböző szót használ erre, az igazit és az igazat. Szerinte az igazi az, akibe alapvetően csak úgy beleszeretünk, a hormonok, a lángolás irányít minket, az igaz pedig az, aki ott is marad mellettünk, s a fenti türelem, megértés, tisztelet, alázat eszközeivel kísér minket végig az utunkon.
Fogadjátok sok szeretettel egyik kedvenc idézetem tőle:
Az “Igazit” keresed?
Én is azt kerestem sokáig, s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt…
Most már az “Igazat” keresem…
Mert az “Igazi” szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az “Igaz” odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz…
Az “Igazi” megcsókolja a kezed, az “Igaz” megfogja…
Az “Igazi” álmodik veled, az “Igaz” virraszt melletted…
Az “Igaziba” belehalsz, az “Igaz” meghal érted, ha kell…
Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek…
